Prológus

Éjfél felé járhatott az idő. Egy nagy ház egyik emeleti ablakában ült a vadász. A nyitott ablakon át figyelte a teliholdat, minek fénye rá ragyogott. Hosszú fekete haját megmozgatta az esti szellő. Vörös szemével a holdat figyelte, ami akkor fényesebben ragyogott, mint valaha. Nézelődését a mobilja rezgése zavarta meg. Ismeretlen szám hívta. Felvette és beleszólt a mobilba.
- Igen?
- Vadmacska, ugye maga az?
- Igen, én vagyok.
- Lenne számodra egy megbízatásom. Ki kéne iktatni valakit. Vállalja?
- Attól függ, hogy az illetőnek van-e valami mocskos ügye, ami miatt halált érdemel.
- Drogot ad el ártatlan nőknek egy diszkóban. A drog hatása alatt álló nőket pedig az embereivel együtt megerőszakolják.
- Micsoda szörnyeteg. Mondja a nevet és a címet. Meg szeretnék győződni róla én is.
- Rendben. Máris mondom. - az idegen férfi elmondta az adatokat, amiket a vadász gondosan felírt magának. – Számíthatok magára?
- Csak ha igaz, amit mond. Ha igaz, akkor már ma végzek az illetővel.
- Mennyit kell fizetnem a szolgálatáért?
- 2000 euró.
- Rendben. Ha végzett a munkával értesítsen és egy megbeszélt helyre küldöm a pénzt.
- Rendben. Akkor indulok is. – Azzal kinyomta a telefont.

Kezébe vette az ágyán pihenő kardot és a hátán lévő kardtokba helyezte őket. Majd az ablakhoz sétált. Mély levegőt vett és átugrott a szomszédos ház tetejére. Tetőről tetőre ugrált egészen a célig. Benézett a tetőablakon, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a megbízója igazat mondott-e. A helység tele volt fiatal csinos nőkkel. Minden látszott, hogy drog hatása alatt állnak. A helység egyik sarkába négy férfi ült és mindegyik egy-egy nőnek a pólója alatt matatott.
- Hát tényleg ilyen szörnyűség folyik itt. Akkor nincs mit tenni.

Ezzel a mondattal kiengedte éles karmait. Az üvegbe karcolt egy kört, amin befért majd óvatosan kivette onnét. Az ott keletkezett lyukon beugrott, és ahogy földet ért a terem közepén találta magát. A négy férfi odakapta a fejét a behatolóra.
- Ki van ott? Mit akarsz?- Vadmacska széles vigyorra húzta a száját, ezzel kivillantva éles szemfogait.
- Én vagyok a végzetetek. Azért jöttem, hogy megbüntesselek titeket a szörnyűségekért.
- Egy ilyen kis csaj mint te? Ugyan már! – röhögte el magát az egyik és pisztolyt szegezett a vörös szemű lányra.
- Főnök nézze! Fekete térdig érő haj, vörös szem, macska fülek és farok. Ő az! Vadmacska! – mondta egy másik férfi ijedten. A főnök alaposan végigmérte a lányt. A szeme megakadt a lány éles kardján, a macska fülein és macska farkán, amit idegesen csóvált.
- Ez lenne a híres bérgyilkos? Nem ilyennek képzeltem Magasabbnak hittem. Ez meg ránézésre olyan 154 centi lehet. – mondta gúnyos hangon a főnök.
- Ráhibázott. – mondta Vadmacska és támadó állásba helyezkedett. – Enged el a nőket és akkor hamarabb túl leszel rajta.
- Juj de félek egy kis csajtól! – elengedte a nőt, akin dogozott. – Nagy gyere, ha ilyen nagy a sz… - még végig se tudta mondani. Vadmacska egy pillanat alatt ott termett mellettük. A következő pillanatban a férfi a földre rogyott, a feje pedig 1 méterre tőle ért földet. A másik három férfi arca elsápadt a félelemtől. A támadóra szegezték a pisztolyukat, de már késő volt. Éppen hogy felemelték a fegyvert a lány ott termett előttük és egyszerre kettőt iktatott ki. A maradék egy pedig eldobta a fegyvert és futásnak eredt. A bérgyilkos száján nagy vigyor jelent meg és egy szempillantás alatt mellette termett. Nem is lehetett látni, hogy meglendítette volna a pengét. A következő másodpercben csak azt lehetett látni, hogy törli le a vért a kardjáról. A háttérben lévő férfinek a törzse elvált a lábától.
- Bevégezve! – suttogta a vörös szemű lány.

Felhívta a rendőröket, hogy hova menjenek. Amikor a rendőrök megérkeztek, neki már hűlt helyét találták. Visszament a ”bázisára”. Letörölte a kardját és elment zuhanyozni. Zuhanyzás előtt kivette a kontaktlencséjét és előtűntek ragyogó zöld szemei. A zuhany alatt kimosta a festéket a hajából és újra láthatóvá vált valódi hajszíne. Gyönyörű aranyszőke haját megszárította a zuhanyzás után. Felöltözött és kiment a szobák közti folyosóra. Halkan beosont a bent alvó kisfiúhoz. Egy puszit adott a homlokára, majd visszament a saját kis ”birodalmába”. Bebújt az ágyába és nyugovóra tért.