1. Milyen fura hely ez?

A redőny likacsain beszűrődött a reggeli nap fénye és pont az arcomra sütött. A fejemre húztam a paplant, ezzel védekezve a napfénytől. Egyszer csak megszólalt az ébresztőm. Nagy macska füleimet nagyon kínozta a hangja. Kitapogattam a zajforrást, majd gyorsan kikapcsoltam. Az órára pillantottam és amint megláttam, hogy hány óra csak még álmosabb lettem. Reggel 7 óra sem volt még. Hanyatt feküdtem az ágyamon, hogy energiát gyűjtsek a felkeléshez. A fejem mellett a tegnap este olvasott könyvem volt, az ágy mellett az ott hagyott vizes flakonok és egy kupac könyv hevert. Az ágyam melletti fiókos szekrény tetején a két hűséges társam foglalt helyet: a két adamantium kard, amivel bármit el lehet vágni és semmivel sem lehet eltörni őket. A kardok mellett hevert a telefonom és a beiratkozáshoz szükséges papírok kupaca. Az öcsémé és az enyém is egyaránt. Lassan a hasamra fordultam, majd, mint egy macska kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat egy nagy ásítás kíséretében. A szekrényemhez vánszorogtam és kerestem valami ruhát. Egy zöld kockás blúz és egy fehér rövidnadrág mellett döntöttem. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem majd elmentem felébreszteni az én drága egyetlen kisöcsémet. Belopakodtam a szobájába és belesúgtam a fülébe.
- Öcsi ébresztő! Ma lesz az első tanítási nap! – amint ezt kimondtam kinyílott a szeme és már fel is ült.
- Jó reggelt nővérkém! – köszönt mosolyogva.
- Neked is öcsi! Na, öltözz! – borzoltam össze sötét haját és lementem reggelit csinálni. Összeraktam egy sima sajtos szendvicset csináltam és betettem a mini grillbe. Mire az öcsim leért a konyhába a szendvicsek elkészültek.

Megreggeliztünk és elindultunk gyalog a suliba. Ja, elfelejtettem bemutatni az öcsémet. Zed Wildnak hívják és most lesz negyedikes. Sötét haja és sárga szeme van. Neki is van macska füle, de macska farka nincs. Őszintén szólva, a családban csak nekem van. Én vagyok a család különce. Na, de visszatérve. Először az öcsi iskolájába mentünk elintézni a beiratkozását. A kapun belépve egy fiatal vékony nő fogadott minket széles mosollyal. Hosszú kékesfekete haja volt és narancssárga szeme volt. Térdfölé érő sötétkék szoknyát és fehér blúzt viselt. Ezek mellé pedig egy sötétkék magas sarkút vett fel.
- Jó napot! – köszöntünk Zeddel együtt.
- Jó napot nektek is! Te lennél Zed Wild az új 4. osztályosunk?
- Igen! – mondta öcsim széles mosollyal.
- Te pedig a nővére vagy igaz? – fordult felém mosolyogva a hölgy.
- Igen. AnnabesthWild vagyok!
- Örülök, hogy megismertelek! Én Lucy White vagyok az iskola igazgatója. Hoztátok a beiratkozáshoz szükséges papírokat.
- Persze! Itt vannak. – adtam át az igazgatónőnek a papírokat. Gyorsan átfutotta őket a szemével.
- Ezek teljesen rendbe vannak. Akkor mától ide jársz iskolába Zed! – mondta mosolyogva a tanárnő. – Gyere! Megmutatom az osztályodat és az osztálytársaidat. – indult el az épület felé.
- Mindjárt! – odafordult hozzám – Szia nővérkém! Legyen szép napod! – ölelt át és adott egy puszit az arcomra.
- Neked is legyen szép napod! Aztán jó legyél! – mondtam és én is adtam neki egy puszit. Elengedett és elindultam a kapu felé. – Viszlát! Szia öcsi! Majd jövök érted! – intettem vissza majd elindultam az iskolám felé. Útban a suli felé elgondolkoztam, hogy vajon milyen hely ez a Sweet Amoris Gimnázium.

Az épület elé érve mély levegőt vettem és beléptem a kapun. A kapun beérve egy hatalmas udvarba találtam magam. Egyszer csak a semmiből egy hatalmas barna farkas futott az udvar egyik feléből egy fekete táskával a szájába. Amint meglátott engem megállt és rám szegezte hatalmas smaragd zöld szemeit. Abból az irányból, ahonnan a szép szemű farkas érkezett kiabálást hallottam.
- KENTIN! HOZD VISSZA A TÁSKÁMAT! – egy fekete hajú felemás szemszínű lány futott felénk. Szegény lány nem vette észre, hogy a farkas megállt és ügyesen átesett a farkason és előttem landolt. Én alig bírtam visszatartani a nevetést. A farkas egyre kisebb lett és a végén egy iszonyat helyes srác állt velem szembe. Fekete trikót és rajta egy feltűrt ujjú inget viselt egy terepmintás nadrággal. Kezén fekete motoros kesztyűt viselt. Gesztenye barna haja és (mint már említettem) gyönyörű smaragd zöld szeme volt. Még mindig engem bámult azokkal a gyönyörű szemekkel.
- Annabeth? – kérdezte a srác.
- Honnan tudod a nevem? – kérdeztem meglepődve.
- Sokat változtam általános óta, de azért már sértő, hogy nem ismersz fel. – mondta kedves mosollyal. – Akkor még hatalmas befőttesüveg szemüvegem volt és talán csak pár centivel voltam magasabb nálad. – Villámcsapásként jött a megvilágosodás.
- K-Ken?
- Igen! Én vagyok! – mondta elégedett mosollyal.
- Jaj, Blöki! De örülök neked! – öleltem át általános iskolás egyetlen és legjobb barátomat. Ő visszaölelt engem. Fura, hogy most úgy 20 cm-rel magasabb nálam.
- Én is örülök neked macsek! – mondta nevetve.
- Nagyon hiányoztál! – Öleltem át még szorosabban és még a macska farkammal is átöleltem.
- Te is! De mindjárt megfulladok! – mondta nevetve mire én lazítottam az ölelésen.
- Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de segítenétek? – kérdezte a fekete hajú lány aki még mindig a földön hasalt.
- Jaj, bocsi Aida! – mondta Ken és felsegítette a földről a lányt.
- Semmi baj! Te vagy az új lány? – fordult hozzám mosolyogva a lány.
- Igen! Annabeth Wild vagyok! – mondtam mosolyogva.
- Én Aida Soul vagyok! Ti honnan ismeritek egymást? – fordult Kenhez.
- Ő volt az általános iskolás legjobb barátom.
- Ja, értem!
- Na, bocsi, de nekem még el kell intéznem a papírokat a beiratkozást. Majd később találkozunk. Sziasztok! – Köszöntem el tőlük, majd elindultam az épület felé.
- Szia! – köszöntek nekem egyszerre. Még hallottam, ahogy Aida leüvöltötte Ken fejét, amiért ellopta a táskáját.

A folyosó teljesen üres volt. Valószínűleg mindenki az udvaron volt. Elindultam megkeresni a DÖK termet, mert e-mailban azt írták, hogy a DÖK termet kell megkeresnem az első napon. Éppen a folyosón sétáltam, amikor a hátam mögül valami fura hangot hallottam. Egy pillanatra megálltam, mire a hang abbamaradt. Elindultam újra, de egyszer csak ennyit hallottam és majdnem megfulladtam.
- JUJCIIIII EGY CICALÁNY! – mondta valaki és olyan szorosan átölelt, hogy nem kaptam levegőt. – OLYAN CUKIII!
- SEGÍTSÉG! MINDJÁRT MEGFOLYT EGY MACSKAMÁNIÁS, AKI LECUKIZOTT! – kiabáltam.
- De aranyos hangod van! – mondta és elengedett, így szemügyre tudtam venni a támadómat. Egy kék hajú lila szemű élénk ruhákba öltözött srác volt az illető. – Szia! Alexy vagyok! – mondta mosolyogva.
- Annabeth Wild vagyok! – mondtam mosolyogva.
- Te tényleg macskalány vagy, vagy ez csak jelmez? – kérdezte kíváncsian.
- Ha jelmez lenne, akkor nem tudnám megcsinálni ezeket. – mondtam és megmozgattam a füleim és a farkammal szívecskét formáltam. Felcsillant a szeme és fülig érő mosoly jelent meg az arcán.
- Aztaaa! Meg kell mutatnom téged Natanielnek! – azzal megfogta a karom és elhúzott egy ”DÖK” feliratú terem felé. Ilyen mázlim nem lehet. Benyitott a terembe és bekiáltott.
- Nataniel! Mutatok neked valami!
- Szia Alexy! Mit szeretnél? – egy szőke hajú arany sárga szemű srác jött oda mosolyogva. Fehér ing, egy kék farmer és egy nyakkendő volt rajta. Elég helyes srác volt.
- Nézd mit találtam a folyosón sétálgatni! – lépett el előlem. Amint meglátott a szőke srác szeme elkerekedett.
- Sz-szia! Annabeth Wild vagyok. Most kezdek itt a gimiben. – mondtam halkan. Bár nem értettem miért jött akkor elő belőlem félénk kislány, aki általában vagyok.
- Sz-szia! Nataniel vagyok a DÖK elnök. – mondta zavartan. Nem bírta a szemeit levenni a cica füleimről és a cica farkamról.
- Azért hoztam ide, mert új diák és mert egy cicalány és te szereted a macskákat. – mondta elégedett hangon Alexy. – Na én megyek mert meg kell keresnem a tesómat. Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk el egyszerre Nataniellen.
- Apapírok… - elkezdtem kutatni a táskámba. – itt vannak. – adtam oda neki mosolyogva.
- Köszönöm! Egy osztályba fogunk várni. Ha gondolod elkísérlek, majd a terembe ha itt végeztem. De ha nem szeretnél várni, akkor adok térképet.
- Megvárlak. A térképeket nem szeretem, mert képes vagyok eltévedni térképpel a kezembe. – mondtam nevetve. Nataniel is nevetett a bénaságomon.

Amíg vártam, hogy befejezze a dolgát beszélgettünk és kiderült, hogy sok közös van bennünk. Ő is nagyon szeret olvasni és főleg a bűnügyi regényeket szereti, mindig is jó tanuló volt és még sorolhatnám, de lusta vagyok hozzá… Ne köpjetek szemen érte! Macska vagyok, amik elég lusta lények. A terembe érve megpillantottam Kent, aki Alexyvel és egy fekete hajú sráccal beszélgetett, aki majdnem ugyan úgy nézett ki, mint Alexy. Aidat is láttam a terembe egy vörös hajú srác mellett. Nataniel mellé ültem, és amíg a tanár be nem jött a terembe beszélgettünk. Az osztályfőnökkel volt az első óránk. Amint meglátott a tanár kihívott a tanári asztalhoz.
- Kérem, mutatkozzon be az osztálynak! – mondta kedvesen a tanár úr. Félénken az osztály felé fordultam. Halkan elkezdtem a mondókámat.
- Sziasztok! Annabeth Wild vagyok. Tokyo-ból költöztem ide a kisöcsémmel. A családommal szoktuk járni a kontinenseket az akrobata mutatványainkkal. Szeretek olvasni – ennél a résznél Nataniel szeme felcsillant – dalokat írni – itt egy fehér hajú felemás szemű srác szeme ragyogott fel – és gitározni. – itt az Aida mellett ülő vörös srác lepődött meg. Mi van itt?! – Nagyon szeretem az állatokat, főleg a kutyákat és a macskákat. Hát… ennyit szerettem volna mondani.
- Van valakinek kérdése? – fordult az osztályhoz a tanár. Egy fehér hajú lány jelentkezett Alexy mellől. – Igen Rosalya?
- A cica füled és a farkad kiegészítő vagy igazi? – kérdezte a lány hangjában őszinte kíváncsisággal. Kedvesen mosolygott és csillogó sárga szemeit rám szegezte.
- Igazi. – mondtam mosolyogva és megcsóváltam a farkam és megmozgattam a fülem. Utána jelentkezett egy narancssárga hajú lány.
- Hány éves vagy?
- 15. Majd áprilisba leszek 16.
- Azt hittem fiatalabb vagy. Olyan 12-13-nak tippeltelek volna. – mondta nevetve.
- Egy neko loli! – mondta Alexy és Alexy hasonmás kórusban. Erre a megszólalásra mindenki elnevette magát.
- Más kérdés esetleg? – kérdezte az osztályfőnök. Mindenki csöndbe maradt. – Akkor köszönöm. Fáradj a helyedre. –mondta kedvesen a tanár úr én pedig visszaültem a helyemre.

Az első 3 óra beszélgetéssel telt. Sok baromságot hordott össze Alexy és a hasonmása, akiről kiderült, hogy Armin a neve. A szünetekbe beszélgettem a csajokkal és a srácokkal egyaránt. Nagyon jó fej osztályom van. A művészeti osztályba járok, ahol mindenki ért valamihez, mindenki egy ”művész”. A negyedik óránkba tesi óra volt. Átöltöztünk, majd kimentünk a terembe. Amint a tanár meglátta, hogy új diák van felcsillant a szeme.
- Hohó! Új hús a láthatáron! – kiáltott fel a tanár. – Kérem a kis hölgyet, jöjjön ide mellém! – mondta ellenmondást nem tűrő hangon. Gyorsan odamentem hozzá.  – Kérem, mutatkozzon be!
- A-Annabeth Wild vagyok! – mondtam halkan.
- Wild? Csak nem a ”Wild Stars” akrobata társaság tagja vagy?
- De igen… A szüleim a vezetői a társaságnak.
- Nagyon jó műsort adtok mindig! Mindig, ha a környéken vagytok elmegyünk a családommal. Te melyik számmal szoktál fellépni?
- A fegyveres-fáklyás része. – mondtam büszkén.
- Aszta! Nagyon sokáig tarthatott megtanulnod! – mondta a tanár úr hatalmas elismeréssel.
- Hát…igen. 3 éves korom óta gyakorlok. – a többiek a háttérben elővették a telefonokat és rákerestek a családunkra a neten. Amikor megtalálták egy előadásunk videóját, mind ámuldozva nézték. Amikor hozzám értek az álluk a padlót súrolta és mind így reagáltak.
- Húúúúúúú! Asztaaaaa!!
Mi meg csak nevettünk Kennel. Mivel már ovis korunk óta ismerjük egymást, ő tudja, hogy rengeteget gyakoroltam, hogy erre a szintre emeljem a tudományom. Amíg a többiek ámuldoztak, Ken felajánlotta, hogy eljön velem az öcsémért és hazakísér minket. Tudni kell, hogy az öcsikém és Ken nagy spanok voltak már régebben is. Egész tesin videót néztek a többiek és a tanár, én pedig Kennel beszéltem. Az utolsó 2 órának hamar vége volt. Órák után elindultunk a suliból gyerekkori barátommal. Amikor odaértünk a sulihoz az udvaron már Zed várt minket. Amint meglátta Kent értetlenül nézett rám.
- Szia öcsi! Emlékszel Kenre a legjobb barátomra?
- Persze! Nagyon bírtam őt!
- Na, öcsi. Ő Ken a legjobb barátom. – mutattam a mellettem álló zöldszemű srácra. Az öcsi először meglepődött, majd az arca szép lassan fülig érő mosolyra húzódott.
- KEEN!!- ugrott a fiú nyakába. – De örülök neked! Olyan régen láttalak!
- Hiányoztál törpe! – mondta nevetve a vérfarkas.
- Te is nekem kutyi!

Ez után a megható újra találkozás után lekértük a tanártól Zedet és elindultunk a parkon keresztül haza. Útközben megálltunk fotószkodni. Ken lefotózott engem is és az öcsit is külön-külön. Nagyon cukik lettek a képek. Gyerekkori barátom hazakísért minket. Megadta a telefon számát, hogy el tudjam érni. Otthon ebédeltünk és Zed eldicsekedte, hogy már most sok barátja van. Bepakoltuk a táskánkat, és után leültünk mesét nézni. Megnéztük az ”Így neveld a sárkányodat2”-t. Nagyon tetszett mind kettőnknek. Amikor végeztünk a mesével már este 6 volt. Ettünk egy kevés vacsorát és elmentük mind ketten a saját fürdőnk felé. Miután lefürödtünk bementem öcsihez és mondtam neki egy esti mesét. A mese végén adtam neki egy jó éjt puszit. Már éppen kiléptem volna a szobából, amikor megszólalt.
 - Nővérkém, ma is mész?
- Egyenlőre nem tudom. De a pénzemért el kell menni. Na de aludj prücsök! Jó éjt!
- Jó éjt!

Én is elmentem a szobám felé. Fogtam az egyik könyvemet és elkezdtem olvasni. 22 óra körül abbahagytam az olvasást. Elalvás előtt még átküldtem a képeket anyuéknak és pár mondatban elmeséltem milyen eddig ez a hely. 22óra körül én is nyugovóra tértem Farkammal áttekertem a derekam és összegömbölyödtem. Az álom szinte egy pillanat alatt magával ragadott.

Éjjeli vadászat

Vadmacska az ablakában ült és a telefonját figyelte. A készülék egyszer csak felvillant, jelezve, hogy üzenete érkezett. Az üzenetben ez állt.

Jöjjön a parkba a szökőkúthoz és megkapja a fizetését.

A vadász kiugrott az ablakán és elindult a városi park felé. A megbeszélt helyen egy magas jóképű srác várta egy táskával a kezében. Fekete haja és gyönyörű kék szemei voltak, amik úgy ragyogtak a sötétben, mint a Hold fent az éjféli égen. A vadász lassan és megfontoltan közelítette meg. A fiú kiszúrta, amikor 5 méteres körzetébe ért.
- Biztos te vagy az, Vadmacska. – mondta – Gyere csak elő! A megbízód küldött a fizetségeddel.
- Ki vagy és ki a megbízó?
- Aiden vagyok, a helyi maffia főnök fia. Ő küldött, hogy átadjam ezt. – azzal átnyújtotta a táskát a lánynak. Az gyorsan megszámolta a benne található összeget majd visszazárta a táskát.
- Ez pont annyi. Akkor én mennék is! Viszlát! – azzal elment a helyszínről vissza az otthonához. Beugrott az ablakon és bezárta maga után. Letette a kardjait és a táskát. Elment, hogy kimossa a festéket a hajából. Majd elment az ágy irányába. Szemét az álom egy pillanat alatt lecsukta.