2."Szivatás a hivatás"

”Boosto!”

Erre a japán kifejezésre ébredtem, ami a HighSchoolDxD-ben hallható és az én SMS hangom ként is funkcionál. Kitapogattam a kis készüléket és megnéztem az üzenetet, amiben ez állt.

Szia Macsek!
Hozz magaddal váltó ruhát a suliba! Fontos!
Bye: Blöki

Visszaírtam neki, mert nem értettem miért kell a váltó cucc.

Szia Blöki!
Miért kell váltóruha?

Szia!
Mert kell!!! Hallgass rám most az egyszer!

Most az egyszer tényleg hallgattam a barátomra. Váltónak betettem egy fehér rövidnadrágot és egy világossárga felsőt, ezek mellé pedig a fehér tornacipőmet. Amit reggel felvettem az egy fekete ruha volt, fekte cipővel. A hajamat két copfba kötöttem és fekete szalagot kötöttem rájuk. Amikor megszólalt az ébresztőm és már rég felöltöztem. Elmentem felébreszteni öcsit. Ő elment öltözni, én pedig megcsináltam a reggelit, ami hot-dog volt. Öcsi simán kechuppal ette, én még pirított hagymát is tettem bele. Reggeli után elvittem öcsit a suliba utána én is megindultam a gimi felé. Kentin kint várt a kapu előtt. Ma is úgy volt felöltözve, mint tegnap: fekete trikó, rajta fehér könyékig feltűrt kigombolt ing, fekete motoros kesztyű és terepmintás nadrág. Amint meglátott elmosolyodott és elindult felém.
- Szia! Köszönöm! – mondtam kicsit meghajtva a fejem. – Miért kellett váltó roha?
- Azt sajnos nem árulhatom el. Kisujj esküt csináltattak velem. De ugye hoztál?
- Igen, hoztam. – mondtam, mire nagy megkönnyebbült sóhaj hagyta el Ken száját.
- Végre ezt is megértem! Most az egyszer hallgattál rám!
- Ne nagyon szokj hozzá! Ebből nem fogunk rendszert csinálni! – mondtam féloldalas mosollyal az arcomon.
- Pedig már kezdtem reménykedni! Na, de gyere, menjünk be! – mondta és odatartotta nekem a karját. – Hölgyem? – én nevetve karoltam bele a srácba és úgy mentünk be a kapun. Az osztályba beérve Alexy fogadott engem.
- Ciaa Cicus! – mondta egy ölelés kíséretében.
- Tia Színes! – öleltem vissza. Szegény Ken is belekerült az ölelésbe, mert még mindig belé karoltam.
- Srácok! Én nem kértem ölelést!
- Jaj, bocsi! – mondta Alexy vigyorogva.
- Semmi, már megszoktam. – legyintett a barátom és elment a helyére Alexyvel együtt. Én elmentem megkeresni a padtársamat. Nem kellett nagyon keresni. Könnyen megtaláltam a DÖK teremben.
- Jó reggelt Nat! – köszöntem neki kedvesen.
- Jó reggelt Annabeth! Mit szeretnél? – kérdezte mosolyogva.
- Csak gondoltam megkeresem a padtársam. – feleltem ártatlan hangon. Nataniel elmosolyodott. Végigmért engem.
- N-Nagyon csinos vagy! – mondta kicsit zavartan és kissé elpirulva.
- Jaj, kö-köszönöm! Nagyon szeretem ezt a ruhát. Már öt éve megvan.
- Öt éve és még jó?
- Látszik, hogy mennyire nem nőttem semmit. – feleltem nevetve. – De örülök, hogy nem nőttem ki.
- Kár lett volna érte. – mondta mosolyogva Nat.

Jelzőcsengetésig beszélgettünk az éppen olvasott könyvünkről és hasonlókról. Jelzőkor bementünk a terembe és leültünk a helyünkre. Az első óra történelem volt. Mivel nagyon szeretem a törit az a tudat, hogy törink lett boldoggá tett. Nat meg jót mosolygott a lelkesedésemen. A tanárnak tanárunk nagyon laza. Talán huszonnyolc éves lehet. Erős alkata, hosszú vállig érő sötét haja volt, amit lófarokba kötve hordott. Szakálla is volt. Jobb kezén három gyűrűt viselt: egy sima karikagyűrűt a gyűrűsujján, egy koponyásat a mutatóujján és egy lovagpáncél darabjára emlékeztetőt a középsőujján. Fekete pólót és sötét farmert viselt. A pólón egy metál banda logója díszelgett. A nadrágjára egy láncot kötött. Szigorú tanár volt, de nagyon jó fej és laza. Ő az angoltanárunk is. Iszonyat jól tanítja az angolt is. Ezt onnét tudom, hogy a második óránk angol volt. A tanár úr ennél lazább csak akkor lehetne, ha elfolyna.

Harmadik szünetünk a hosszú szünet. Ez negyedórás. Kint voltunk az udvaron, de nekem valamiért vissza kellett mennem a terembe. Amikor kinyitódott a terem ajtaja valami rám zuhant. Egy vödör víz fogadott engem az ajtónál, ami az ajtó nyitódására rám zuhant. Csuron vizesen álltam a terem ajtajában. A folyosón a diákok sajnálkozva néztek rám.
- Jaj, miért kell mindig ezt csinálni az új diákokkal?
- Már megint kezdik a Soul tesók! – ilyen és ehhez hasonlókat hallottam a folyosón. A szekrényében kutató Kentint láttam a folyosón, majd amikor megtalálta, amit keresett odafutott hozzám. Egy törölköző volt nála, amivel megtörölte a hajamat, majd a hátamra terítette. Közben Nataniel is kimászott a tömegből és odament a terembe ácsorgó Aidához és Castielhez.
- Nem akartok leállni az újoncok megfürdetésével?! Mire jó ez? – kérdezte ingerülten a szőke srác.
- Szivatás a hivatás. – válaszolta egyszerűen Aida. Felemás szemeivel rám nézett. Én mélyen a szemébe néztem és álltam a tekintetét. Ő elvigyorodott és valami olyat olvastam le a tekintetéből, hogy”Ez tetszik!”. Viola elkísért átöltözni és közbe aggódva kérdezgette, hogy minden rendben van e. Átöltöztem és a terem irányába indultunk. Amikor mentem volna be a terembe valaki hozzám szólt.
- Bocsi! Zavarhatlak? – hallottam egy fiú hangját. Amikor oda fordultam úgy éreztem, hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Egy magas fekete hajú, gyönyörű égszínkék szemű srác állt előttem, aki teljesen úgy nézett ki, de még a hangja is olyan volt, mint azé a srácé, aki a fizetségemet hozta a szökőkúthoz. Azt mondta, hogy a maffia főnök fia és a neve… - Szia! Aiden Soul vagyok! – Aiden! Bingó! Igen így hívták! – Sajnálom, hogy a húgomék leborítottak! – mondta egy kicsit szégyenkezve.
- Semmi baj! Ja, Annabeth Wild vagyok! – mutatkoztam be gyorsan én is. A srác miután elmondtam ezt fürkészően nézett rám. Egy kis érdeklődést és meglepettséget is láttam a szemében. Mi a francért azt nem tudom.
- Örvendek! Még egyszer bocsi, hogy az idióta húgom így kicseszett veled! – mondta és az éppen felénk jövő Aida felé biccentett. A lány odaintett bátyjának és bement a terembe.
- Ugyan! Ne te kérj bocsánatot azért, amit a tesód csinált! – mondtam mosolyogva. Aztán megszólalt a jelzőcsengő és Aiden osztálytársai szóltak neki, hogy mennie kéne.
- Na, akkor én megyek! Remélem, találkozunk még Annabeth! – mondta féloldalas mosollyal és elment a haverjai után a terme irányába.

Kentinnel mentem haza. Az út során vagy ezerszer kért bocsánatot. Otthon megebédeltem és megcsináltam a leckét. Utána elmentem Zedért, aki vidáman mesélte, hogy a tanárok nagyon megdicsérték, hogy milyen ügyesen megy neki a matek és a magyar is. Az angol tanár meg csak ámult rajta. Olyan büszke tudok ilyenkor lenni rá. Otthon segítettem neki megcsinálni a házit és utána odaengedtem a géphez játszani. Én olvastam egy jó ideig. Nagyon lekötött a könyvem. Utána elmentem lezuhanyozni, elzavartam öcsit is fürdeni és utána elmentünk mind a ketten aludni. Ennyi nálunk egy nap. Mint macskák nagyon sokat alszunk, ezért viszonylag korán elmegyünk aludni. Én nagyon hamar elaludtam. A könyvemmel álmodtam, hogy hogyan oldanám meg a bűncselekményt.

Éjjeli vadászat

Vadmacska az ágyán ücsörgött és éppen a kardját fényezgette, amikor egy SMS-t kapott. Az üzenetben annyi állt, hogy menjen ugyan oda a szökőkúthoz, mint előző este. Nem is tétovázott. Felkapta fegyvereit és elindult a park felé. A szökőkútnál nem látott senkit. De amikor közelebb ment valaki a háta mögé próbált lopakodni. Ő egy hirtelen fordulattal a támadó felé fordult és egy nagy rúgással ellöktek majd nekiudrott és a földre terítette a támadót. Ráült a mellkasára és a egyik kezével a nyakát fogta.
- Hú! Nagyon gyors vagy! – mondta a földön fekvő srác. – Nem hiába tartanak a legjobbnak!
- Miért hívtál ide? – kérdezte fagyos hangon a lány.
- Hú! A suliban nem volt ilyen fagyos a hangod.
- Miről beszélsz? – kérdezte a lány idegesebben és rászorított egy kicsit a fiú nyakára.
- Nyugi, nem mondom el senkinek a kiléted Annabeth! – ahogy kimondta ezt a nevet a lány szeme elkerekedett és az egész teste remegni kezdett. A fogait összeszorította és még jobban megszorította a fiú nyakát.
- Honnan tudsz te erről? – kérdezte idegesen.
- Nagyon jó a megfigyelő képességem. – mondta a srác kissé rekedt hangon. – De nyugi! Csak én tudok róla! Még Aida se.
- Akkor jól gondoltam, hogy te vagy az! – mondta vigyorogva a lány. Elengedte a fiú nyakát, aki hatalmasat nyelt és vett egy jó nagy levegőt.
- Figyelj! Nem mondom el senkinek ki vagy, de te se mondod el, hogy a maffia főnök gyerekei vagyunk!
- Rendben. – mondta a lány és felállt és már indult is volna,a mikor a fiú még utána szólt.
- Ha Aidat küldik legközelebb, akkor csinálj úgy, mintha nem ismernéd!
- Te magad mondtad, hogy profi vagyok… - mondta a lány gúnyos vigyorral. – Nem kell az ilyet külön elmondani! – ezzel a mondattal intett a srácnak és elindult vissza az otthona felé.

A szobájába érve gyorsan elment kiszedni a festéket a hajából és visszabújt az ágyába. Egész végig azon agyalt, hogy mennyire bízhat meg a srácban.